Az elemzőknek tetszettek Orbán Viktor mondatai. Jelentem, nekem is. A Wall Street Journalnak adott másfél órás interjújában a miniszterelnök beszélt többek közt a deficitről, a különadókról, a forintárfolyamról és a jegybankról.
Deficit-témában Orbán kiállt a 3%-os hiány elérése mellett. Itt mozgásterünk nincs igazán, ennél nagyobb deficitet nem tolerálnának a piacok, szerintem nagyon pozitív, hogy ezen már nincs vita. Orbán a megátalkodott neoliberális típusoknak még olyan cukorkákat is elejtett, mint a "GDP-arányos állami újraelosztás mértékének csökkentése". Ez elvben már 2011-től megvalósul.
A jegybankra kitérve elmondta, hogy a "törvények értelmében a monetáris politika nem tartozik a kormányzat hatáskörébe". Hmm, akkor mégsem lesz elfoglalva a monetáris tanács márciusban? Orbán azt szeretné, hogy az IMF-hitelkeret lehívott, de fel nem használt részét (ez most az MNB-ben ül devizatartalékként vészhelyzetre) fizesse vissza az ország. Így csökkenthető lenne az államadósság, a kisebb tartalékok jelentette sérülékenységet pedig olyan gazdaságpolitikával lehet ellensúlyozni, "amit a piacok hitelesnek találnak". Orbán úgy gondolja, hogy a gazdaságpolitika "közvetlen, nagyon objektív és erős ellenőrzésére" van szükség. Erre nem nemzetközi szervezeteket tartja a legalkalmasabbnak, hanem a piacot. A piacon lehet felmérni leginkább a gazdaságpolitika sikerességét, és ha az a piacon nem talál kedvező fogadtatásra, akkor meg kell változtatni.
Az interjú alapján egy olyan miniszterelnök képe rajzolódik ki bennem, aki tisztában van a gazdasági realitásokkal, érti a piacgazdaság működését, és aki nem ellenségnek, hanem objektív mércének látja a nemzetközi tőkepiacokat. Az elmondottakból ítélve Orbán elkötelezett a költségvetési kiadások csökkentése és a felelős állami gazdálkodás mellett.
Mindez akár optimizmusra is adhatna okot. Azonban ott vannak sajnos a biztató szavak mellé a kormány eddigi intézkedései, a nyári "gazdasági szabadságharc", a jegybank ostroma, a jóléti kiadások csökkentésének teljes elutasítása, az uniós jogot sértő protekcionista különadók, a magánpatikák kényszerértékesítése szép csendben, a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása és elköltése folyó kiadások fizetésére, az "itt nem a Moody's kormányoz", és ez az egész leöntve tömény demagóg Hugo Chavez-i retorikával.
Szeretném azt hinni, hogy februárban tényleg eljön a várva várt konzervatív forradalom, a kisebb állammal, a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a közösségi közlekedés valódi, átfogó reformjával. Úgy érzem viszont, hogy a WSJ-vel beszélő Orbán Viktorból csak a megrögzött populista szól, aki azt mondja a piacpárti gazdasági napilap tudósítóinak, amit azok hallani szeretnének.
Update: de, beveszik a monetáris tanácsot. A jegybank tehát márciusban, mintegy 10 hónap ostrom után esik el.
