250 Ft-os frankárfolyamnál (illetve 1,1 CHF/EUR keresztárfolyamnál) nem túl vidám az élet - a hangulaton pedig az Economist újabb világösszeomlást vizionáló cikke sem fog segíteni. A brit gazdasági hetilapnak nem szokása a vészmadárkodás (ez nem a Nouriel Roubini-féle "minden hétre válságot jósolok, egyszer csak bejön" vonal), talán érdemes komolyan elgondolkozni a cikk mondanivalóján.
Röviden összefoglalva:
A fejlett gazdaságok a 2008-as összeomlás után, ha lassan is, de elkezdtek magukhoz térni. Ez elsősorban a kormányzat által bevezetett gazdaságélénkítő lépéseknek, a fiskális és monetáris stimulusnak köszönhető.
Fiskális stimulusnak azt nevezzük, amikor a kormányzat megnöveli a deficitet (adókat csökkent, kiadásokat növel), ezzel próbálja - a keynes-i logika szerint - a válság miatt kieső fogyasztást pótolni, és újra beindítani a gazdasági növekedést. A válság után a fejlett világ minden országában megugrott a költségvetési hiány, az USA-ban és az Egyesült Királyságban most is korábban elképzelhetetlenül magas szinten, a GDP 10%-a körül van.
A monetáris stimulus lényege az, hogy a jegybank alacsonyra vágja az alapkamatot, és egyéb eszközökkel (pl masszív államkötvény-vásárlás) is lefelé manipulálja a kamatlábakat, abban reménykedve, hogy az alacsony kamatkörnyezet segíti az új beruházások megvalósítását, illetve felpörgeti a (hitelből történő) fogyasztást, ami ideális esetben szintén a gazdasági növekedés újraindulásához vezet. A fejlett világban szinte mindenhol 0 közelében vannak a jegybanki alapkamatok, a Fed (az amerikai jegybank) különösen agresszív beavatkozással rekordalacsony szintre kényszerítette az amerikai államkötvényhozamokat.
A gond az, hogy egyik stimulus sem tartható fenn tartósan. Ha sokáig magas a deficit, brutálisan megnövekszik az ország adósságállománya, és az különösen ronda adósságválsághoz vezethet - az európeriféria országait elnézve talán ennek a veszélyeit nem kell magyarázni. A tartós monetáris stimulus (ami lényegében pénznyomtatás) inflációhoz vezethet, részvénypiaci buborékokat fúj, ahogy a gazdaságba nyomott új pénz a tőkepiacra áramlik, és egyáltalán, a 0% körüli kamatlábaknál a további stimulus hatékonysága is erősen kérdéses.
A korábban sosem látott mértékű gazdaságélénkítés ellenére a fellendülés erőtlen, alig érezhető. Az USA-ban szokatlanul magas szinten ragadt be a munkanélküliség, és makacsul nem akar csökkenni. Az 1-2% körüli gazdasági növekedés instabil, egyre valószínűbbnek tűnik a visszatérés a recesszióba.
És ami a legtöbb aggodalomra adja az okot: a gazdaság úgy tűnik, "függővé" vált: folyamatos élénkítés kell ahhoz, hogy a törékeny növekedés megmaradjon, félő, hogy a stimulus leállítása - vagy akár csökkentése - azonnal újabb összeomlást hoz. A stimulus nem beindította a gazdaság motorját, hanem - másik képet használva - lélegeztetőgépként életben tartotta a beteget, aki azonban azonnal meghal, ha leállítják azt. Az Egyesült Királyságban a brutális, 10%-os deficitet a szintén iszonyatosan magas 8% körüli szintre csökkentenék, a kiadáscsökkentés még meg se kezdődött, a brit növekedés mégis meginogni látszik. A megugró infláció ellenére a Bank of England nem mer kamatot emelni, nehogy a monetáris stimulus elzárása újra recesszióba döntse a gazdaságot.
Mi a kiút? Nem igazán látni a választ. Az elmúlt 25 évben a fejlett világ kormányai mindenáron megpróbálták elhárítani a recessziókat, több-kevesebb sikerrel, mostanra azonban úgy tűnik, a hagyományos eszközeik már hatástalanok. Ha valóban újabb összeomlás jön, az nem fog szépen kinézni.
