Senki sem mondhatja, hogy a kormány kesztyűs kézzel bánna a bankokkal. Az elmúlt másfél évben folyamatosan napirenden volt valamilyen, a bankrendszer érdekeit sértő új szabályozás. Kezdődött az egész az akkor ideiglenesnek mondott bankadóval, aztán jött a devizahiteles-mentő nyolc pont (ki emlékszik már arra!), majd a bankadó meghosszabbítása, utána a jelzálogjogokat elértéktelenítő kilakoltatási moratórium kitolása, aztán a bankadó végleges lett, kitalálták az árfolyamrögzítést, végül pedig eljutottunk a rögzített árfolyamon történő előtörlesztéshez - és ki tudja, mit főznek ki még a Fidesz gazdasági alkimistái.

Lehet vitatkozni azon, hogy mindez mennyire érte meg a kormánynak - szerintem kevéssé. Pillanatnyi politikai előnyökért évekre kivégezték a hitelezést, ami nem csak azzal jár, hogy a lakosság nem tud plazmatévét vásárolni nulla önerővel, hanem azzal is, hogy a magyar vállalkozások nem jutnak hitelhez, így pedig még az igazán szerény másfél százalékos növekedési tervet is nehéz lesz tartani.

Az igazán ironikus azonban az, hogy a forradalmi hevületben pont azt az egy javaslatot nem sikerült megfontolni, ami sokat segítene az ügyfeleknek, a bankrendszertől sem lenne idegen és jóval átláthatóvá tenné a lakossági hitelezést. Az MNB már egy éve javasolta a referenciakamathoz kötött hitelek bevezetését, amit most Rogán Antal újra felfedezett.

A lakossági hitelpiacon a legtöbb hitel alapból fix kamatozású, azaz a szerződés aláírásának pillanatában rögzítik a teljes futamidőre érvényes kamatlábat. Hosszabb lejáratú kölcsönök - mondjuk egy 30 éves lakáshitel - esetében azonban a bank szempontjából nagyon kockázatos lenne 30 évre előre lefixálni a kamatlábat, hiszen a bankok ilyen hosszú lejáratú forrásokat nem tudnak szerezni, rövidebb futamidejű betétekből finanszírozzák a kiadott hitelt, és ha a 30 éves során a betéti kamatlábak nőnek, akkor a banknak komoly veszteségei keletkezhetnek. Ezért alakult ki sajátos magyar megoldásként az egyoldalú kamatmódosítás lehetősége, amellyel bizonyos esetekben a bank emelheti vagy csökkentheti a felszámított kamatot. A bankokban persze nem angyalok ülnek, talán nem meglepő, hogy a kamatok inkább csak felfele módosultak, ha a körülmények kamatcsökkentést indokoltak volna, az valahogy elmaradt.

Az egyoldalúan módosítható kamatnál sokkal átláthatóbb konstrukció lenne a referenciakamathoz kötött hitel. Itt a szerződés megkötésekor egy kamatfelárat fixálnak, ami végig változatlan marad, a referenciakamat (például MNB alapkamat, vagy BUBOR - bankközi kamatláb) pedig a bankok ráhatása nélkül változik. Így csökkenő kamatszintek esetén az ügyfél is jól jár, emelkedő kamatoknál pedig a bank védve van a kockázattól. A vállalati szférában teljesen általános a BUBOR + x% kamatfelár alapon árazott hitel, és mindez nyugodtan bevezethető lenne a lakossági piacon is.

Szomorú valahol, hogy ennek a javaslatnak egy évig a fiókban kellett hevernie, miközben a kormány egyre vadabb csomagokkal állt elő. Rogán szerint október végig elfogadtatják a Parlamenttel, ami önmagában pozitív fejlemény lenne, de a többi intézkedés mellett ez halottnak a csók - ebben a környezetben a magyarországi hitelezés jó időre vegetatív marad.