"A magyar zeneipar évek óta küzd azért, hogy több magyar zenét játsszanak a rádiók és televíziók" - állapítja meg a Médiatanács. Szalai Annamáriáék szerint ez mindeddig azért nem sikerült, mert pontatlan volt a régi médiatörvény és ellenőrizhetetlenek a rádióadások. De most, mióta van kvóta a magyar zenékre, minden jobbra fordult.
Kedves Annamária, a problémát sajnos rosszul mérték fel. Magyar zenét egyetlen egyszerű okból nem játszottak korábban a rádiók: a magyar zene szar. Ez nem az én szubjektív véleményem, ez a népítélet. A kereskedelmi rádiók piaci alapon működnek, olyan zenét játszanak, amire van igény - és a magyar zenére nincsen.
A zenei kvóta a protekcionizmus egy formája. Amikor egy iparág nem tud versenyezni a külföldi minőséggel, az államhoz megy sírni, hogy őt valamilyen közérdekre hivatkozva meg kell védeni a gonosz külföldi konkurenciától. Ha a magyar zeneipart "megvédjük" a külföldi előadóktól, a magyar zenészek kényelmes megélhetése biztosított. A magyar rádióhallgató meg szemetet kap, persze - de így jártunk. A zenehallgatóknak nincs lobbiszervezete.
Undorító a tömény paternalizmus, ami a Médiatanács létfilozófiájából árad. Annamariék számára teljesen egyértelmű, hogy a magyar ember ostoba, nem tudja eldönteni, milyen zenét kellene neki hallgatni. Milyen szerencse, hogy van nekünk egy Médiatanácsunk, Szalai Annamária elnökkel és négy tudós, doktor tanácstaggal, akik szakértői az életnek és a zenének. Ők lenyomják a torkunkon a magyar zenét, mert ők (és csak ők) tudják, mi jó a magyar embernek. Mi vagyunk az ovisok, Szalai Annamária az óvónéni.
Kedves magyar zeneipar, ha azt szeretnétek, hogy több magyar zene a rádióban - tessék jobb zenét csinálni.
Az utolsó 100 komment: