- Jóérzésű ember csakis sajnálattal gondolhat a háború elől menekülő tömegekre.
A szíreknek nincs más választásuk, minthogy elindulnak Európa felé. Aki Szíriában marad, azt bármikor kivégezheti egy légitámadás, egy eltévedt tüzérségi lövedék vagy a háború egyéb veszélyei. A fiatalabbak elvben harcolhatnának a hazájukért, de a gyakorlatban nincs jó oldal, amihez csatlakozhatnának. A nem iszlámista lázadó csoportok katonailag teljesen esélytelenek, a tömeggyilkos Assad elnökért jóérzésű szír nem fog harcolni, főként nem egy szunnita, az Isisről és a különféle terroralakulatokról pedig ne is beszéljünk. Bár a török és libanoni menekülttáborokban nincs közvetlen életveszély, érthető módon senki sem szeretné munka és iskolázás nélkül, egyre romló körülmények között egy túlzsúfolt sátortáborban tengetni az éveit. Teljes kilátástalanságban élni nem emberhez méltó állapot - a szír polgárháború négy éve zajlik és könnyen meglehet, hogy még jónéhány évig eltart.
- Humanitárius szempontból nincs igazi különbség a szírek és a többi migráns között.
Természetesen a szerb-magyar határt átlépők között a szíreken kívül sok más nemzetiség is képviseltetve van. Ők ugyanúgy a kilátástalanság, a reménytelen szegénység miatt hagyják ott szülőhazájukat, amiért a szírek sem maradnak meg a menekülttáborokban. Bár Afganisztán legtöbb régiója úgy-ahogy biztonságos, az átlagos afgánra nyomor és nélkülözés vár egész életében, bármilyen keményen is dolgozna. Nagyon alapvető emberi ösztön, hogy útra kelünk egy jobb élet reményében - így népesítettük be például Amerikát. Ki nem tenne így a helyükben? Gondolj bele - ha olyan szerencsétlenség ér, hogy Afganisztánba születsz, és látod, hogy legjobb esetben is egész életedben borzasztóan szegény kecskepásztor maradsz (már ha nem ölnek meg a tálibok) és a gyermekeidre is ugyanez a sors vár, nem indulnál el Európa felé, ahol utcaseprőként is ezerszer jobban élhetsz?
- Bármennyire is sajnáljuk őket, Európa befogadókapacitása véges.
Lelketlennek hangzik, de az európai jóléti államok csak zártkörű klubként tudnak működni. Nyugat-Európa a különféle gazdasági válságok ellenére a legbékésebb, biztonságosabb és gazdagabb régió, amit a történelem valaha ismert. Óriási szerencse ide születni - még ha magyarként csak a peremére is... Ha az európai letelepedés jogát mindenkinek megadjuk, aki egyszerűen átsétál a határon, százmilliók fognak útra kelni. Szíriában, Afganisztánban, Eritreában, Szomáliában, Jemenben, Pakisztánban és Bangladesben például összesen 420 millióan laknak, és ez csak néhány a Röszkénél megtalálható népek közül. Az EU-ban 500 millióan vagyunk.
- A menekültválság csillapítása sajnos nem lehetséges határőrizet nélkül.
Európában szeretjük azt hinni, hogy jobban vagyunk elődeinknél, akik végigháborúztak egy évezredet, szétrabolták a fél világot és végül a két világháborúval kishíján önmagukat is elpusztították. Ebben a szellemben született 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, illetve az 1951-es genfi egyezmény a menekültstátuszról, és ezért borzasztóan cinikus, ha a pacifista, humánus Európa vasfüggönnyel védi a határait a harmadik világtól. Nincs azonban más lehetőség. Humanitárius szempontból természesen indokolt, hogy az EU határozott számú, néhány százezer menekültet befogadjon, a tagországok között szétosztva és több éven keresztül ütemezve, azonban őket közvetlenül a forrásországokból kell kiválasztani. Ha azokat engedjük maradni, akik maguk jönnek át a határon, akkor a fél világ felkerekedik és minél később zárjuk le a határt, annál nehezebb lesz megállítani a tömeget.
