A magán-nyugdíjpénztári pénzeket államosító törvény sérti a magántulajdonhoz való alapjogot, és mint ilyen, alkotmányellenes - ezzel az állítással pártállástól függetlenül nehéz vitatkozni. A kormánytöbbség azonban a pofátlan végkielégítések ürügyén korábban gondosan kiherélte az Alkotmánybíróságot, így az a visszás helyzet állt elő, hogy -bár a törvény egyértelműen ellentétes a hatályos alkotmánnyal-, az AB-nak csak "bátor", kiterjedő jogértelmezéssel van módja ezt kimondani.

Az alkotmánybíráknak sokkal egyszerűbb lenne mosni kezeiket, elismerni, hogy hatáskörük leszűkítésével tehetetlenek a kormány akaratával szemben, és nem vizsgálni az ügyet. Ha esetleg vállalkoznának arra, hogy az emberi méltósághoz való jogból levezetik a magántulajdon sérthetetlenségét és megsemmisítenék a törvényt, valódi változást akkor sem érhetnének el. Orbán Viktor többször kijelentette, hogy az Alkotmánybíróságban ne reménykedjen senki - kétharmaddal a törvények alkotmányossága csupán technikai részletkérdés, ha a Fidesznek úgy tetszik, bármikor szétkergetheti a taláros testületet.

Mindezek ellenére én azt mondom, vállalja be az AB a kreatív alapjogi megközelítést, hatáskör-leszűkítés ide vagy oda, mondja el a törvényről azt, amit gondol. Ha az ezt követő megtorlás az AB további korlátozásával vagy akár megszüntetésével jár, ám legyen. Nincs szükség olyan Alkotmánybíróságra, amely puszta létezését féltve nem mer a kormány döntéseivel szembe menni - az alkotmánybírák pedig nem adhatják nevüket egy kollaboráns, Vichy Alkotmánybírósághoz. Ha a Fidesz a látszat kedvéért igényt tart valami AB-szerű bólogató testületre, keressen olyan jogprofesszorokat, akik hajlandóak játszani a bábut - egy alkotmánybíróságnyi schmittpál még biztos akad valahol.