Nem szoktam sokat dicsérni a Fideszt ezen a blogon. Mélyen visszataszítónak érzem a Fidesz-kormány elmúlt egy évére jellemző nemzetieskedő-kereszténykedő melldöngetést, a nagyképűséget, az erőből politizálást, a latin-amerikai diktátorokat idéző populista baloldali gazdaságpolitikai retorikát és az erős ideológiai háttér ellenére improvizált, és gyakran önellentmondásos konkrét intézkedéseket. Éppen ezért mindig örömmel tölt el, amikor a kormánypárt az értelmesebb vonalát láttatja: amikor a Fidesz tényleg jobbközép, konzervatív pártnak tűnik. Ilyen pillanat volt az új Munka törvénykönyve tervezetének publikálása, ami fontos lépés a rugalmasabb munkaerőpiac megteremtése felé.
Az új Mt. legfontosabb változtatása az elbocsátás szabályainak egyszerűsítése. Ha a tervezetet változatlan formában elfogadják, a munkáltatók könnyebben tudják kirúgni a dolgozókat, és csökken az elbocsátástól védett munkavállalók köre.
Most, hogy a papíron jobboldali Fidesz legalább egy pillanatra visszatalált a jobboldalra, a papíron baloldali ellenzék végre valóban baloldali kritikát tud megfogalmazni: a tervezet kapcsán lehet vadkapitalistázni, kizsákmányolásról értekezni és osztályharcot vizionálni. Ez két okból ostobaság.
1) A "dolgozók védelmére" hozott szabályok csak nagyon korlátozottan alkalmasak a munkavállalók helyzetének javítására, sőt, sokszor pont az ellenkezőjét érik el.
A politikusok gyakran esnek abba a hibába, hogy mindenhatónak képzelik magukat: úgy gondolják, hogy amit ők törvénybe foglalnak, az "mellékhatások" nélkül úgy lesz. A munkavállalók egyes köreinek (pl terhes nők, idősek, hátrányos helyzetűek) elbocsátását megnehezítő szabályzás tipikusan ilyen terület. Ha megtiltják (vagy nagyon megnehezítik) a terhes nők kirúgását, az a jelenleg alkalmazásban állók helyzetén segíthet, de a szabályzás a továbbiakban a munkáltatókat arra ösztönzi, hogy ne vegyenek fel olyan nőket, akiknél valószínűsíthető, hogy hamarosan gyermeket vállalnának. Ha a kirúgástól "védett kor" 55 évnél kezdődik, a munkáltatók 54 éves kornál válnak meg idős alkalmazottaiktól, és semmiképpen sem adnak munkát a védett korhatárt közelítőknek. Így a hátrányos helyzetűeket védő szabályozás már középtávon is a megvédendők elhelyezkedését nehezíti, és munkanélküliséget generál.
Ugyanez igaz azokra a szabályokra, amik általánosságban akarják a munkavállalókat védeni az elbocsátástól. Ha a cégvezető tudja, hogy nehezen lehetséges csak az alkalmazott munkaviszonyát megszüntetni, akkor nagyon meggondolja, hogy érdemes-e egyáltalán alkalmazottat felvenni - könnyen meglehet, hogy inkább valamilyen alternatív megoldást választ, például munkaerőt kölcsönöz vagy feketén, munkaszerződés nélkül foglalkoztat.
2) Amellett, hogy a gazdaságra káros, nem is "fair" a szociálpolitikai célok elérését a cégek nyakába varrni.
Érthető és nagyon dicséretes, ha a társadalom szolidáris a nehezebb helyzetben lévő tagjaival. Azonban a társadalmi szolidaritást a kormány nem háríthatja kizárólag a cégekre, az az egész ország feladata. Gondoljunk bele, mennyire komoly (és igazságtalan!) teher egy pár főt foglalkoztató kisvállalkozásnak, ha az egyik alkalmazott gyermeke születése miatt évekre otthagyja a céget, de a helyét fenn kell tartani, mert egyszer visszatérhet. A gyermekvállalás után a munkaerőpiacra visszatérők segítése fontos társadalmi feladat, de ennek a költségeit nem igazságos egy szerencsétlen kisvállalkozásra terhelni - mint ahogy amúgy azt sem várjuk el, hogy más társadalmi problémákon (például a hajléktalanok helyzetén) a sarki kisbolt segítsen. Ezeket a teljes társadalom (illetve szűkebben az adófizetők) áldozatvállalásával kell megoldani.
Az új Mt.-tervezet tehát egy lépés a jó irányba, azonban attól tartok, hogy korai a dicséret. A Fidesz az elmúlt évek retorikájával elkötelezte magát a gazdasági demagógia mellett, a "mindenkit megvédünk mindentől" image-be nem illik bele a dereguláció, a - félek kimondani! - neoliberalizmus. Tartok tőle, hogy ez a javaslat jelentősen felpuhul, mire átjut a Parlamenten, és ismét a fülkeforradalmár vonal kerekedik felül a frakció értelmesebbik részén.