Nekem kicsit olyan érzésem van, mintha a kormány le akarná rázni az új munkanélküliek terhét és biztosítani akarná, hogy a családon belül minden tulajdon közös legyen, ha van egy, aki húz, arra rátestálják a többiek eltartását is. Íg a családodnál gzadagabb vagy sikeresebb sosem lehetsz, hiába az egyéni teljesítmény, a rokonok mindig sorban állnak majd (bírósági végzéssel a kezükben) egy szeletért a tortádból. És nem te döntöd el, hogy adsz-e. Ez a génekben turkálás olyan gusztustalanul paternalista dolog, nem is értem, hogy miért nem hányja el magát mindenki, mág ha történetesen jól ki is jön a családjával és sokat köszönhet nekik.

De akikkel legjobban kicsesznek, azok megint azok a legcsóróbbak, akik valahogy kitörnek a családjuk szintjéről és többet szeretnének elérni. Mert azok, akik amúgy is ugyanazon a szinten vannak, mint a szüleik, azoknak nagyjából mindegy a dolog. Ha középosztályból középosztályba megy a dolog, rendben. De ha van egy kiterjedt, szegénségben élő nagycsaládod, soha nem lesz érdeked, h túl erősen húzz, mert csak egyre több rokon eltartása jön majd ki a béredből. Ki az a marha, aki adni akar azoknak, akik maguktól nem léptek előbbre, de történetesen genetikailag rokonok? Hogy mondhatják meg, hogy szeretned kell valakit, aki mondjuk emocionálisan tönkretett? Vert vagy csak egész életedben alázott?

Az érzelmi közösséget meg hogy gondolták? Arra is köteleznek, h szeresd a rokonaidat? Akkor is bíróságra mehetnek, ha csúnyán nézel rájuk, esetleg elküldöd őket az anyjukba? Hogy a retekbe kerülhet be egy ilyen szó a magyar jogtestbe???