"Mindenki szabadon eldöntheti, hogy a magánnyugdíjpénztári vagy az állami rendszert választja", de aki nem az államit választja, azt megfingatjuk. - mondta Matolcsy.
"Mindenki szabadon eldöntheti, mit akar, de aki nem azt akarja, amit mi, azt lelőjük." - gondoltam én.
Aki nekik adja a pénzét, azt készpénzt kap, aki meg nem, az továbbra is befizetheti bruttó bérének 24%-át (amit papíron a munkáltató fizet meg, de természetesen ez a munkavállaló jövedelmét csökkenti) az állami nyugdíjrendszerbe, de állami nyugdíjat nem kap. Az, hogy ez így hány ponton alkotmányellenes, milyen emberi jogokat sért, és hol rúgja fel a jogállami kereteket, az teljesen lényegtelen, kétharmaddal mindez csupán technikai probléma. Az alkotmányt mi írjuk, ergo az alkotmányellenes, ami szerintünk az.
Egyébként talán ez valahol hasznos lecke lesz a magyar társadalom számára. "Kádár velünk él" - szoktuk mondogatni, és valóban, a magyar választóknál senki se igényli jobban a mindent szabályozó, mindenbe beavatkozó, mindent megmondó államot, aki atyánként felénk tornyosodik és megengedi, hogy felülvigyázata mellett eléldegélhetünk az ölében. Ha bármi problémánk van, az államhoz fohászkodunk: tiltsa be, segítse meg, ellenőrizze, engedélyezze, állítson fel bizottságot, hivatalat, tanácsot. Az államban, és egyedül az államban hiszünk, benne bízunk, boldogulásunkat az államtól várjuk.
Az állam most megmutatja, amint kisgömböcként bekebelez mindent, ami az útjába kerül, és egyre nagyobbra hízik, hogy az állam nem a megoldás. Az állam a probléma. Az állam nem partner, hanem természeti katasztrófa. Az adót nem valamilyen ellenszolgáltatás reményében fizeted meg, hanem elrabolják tőled. Az állam nem szabadságunkat biztosítja, hanem megfoszt minket attól. Az állam ellened van, nem érted. Az államot nem kiteljesíteni kell, hanem korlátozni. Ha boldogulni akarsz az életben, nem az államra kell hagyatkoznod, hanem csak magadra számíthatsz.
így volt ez rendjén a civilizáció kezdete óta, egészen az újkori jóleti államok megjelenéséig. Korábban senki se gondolta komolyan azt, hogy mondjuk egy feudális monarchia az alattvalók boldogságát szolgálná, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a rendszer a királyról szól. A modern szociáldemokráciák hitették el, hogy létezhet az emberarcú szörnyeteg, a jóindulatú diktatúra, ami a zemberekért van. Ez becsapás. Az állampolgárok szabadságát, jólétét, boldogságát kevés dolog fenyegetheti jobban, mint a kiterjedt állam.
Nincsenek illúzióim, azért kapunk egyre nagyobbra hízó államot, mert ez akarjuk. Az adófizetők még sokszori hasonló arculcsapása kell ahhoz, hogy egy többségben tudatosulhasson, mi a probléma. Azonban ha ez végre megtörténik, akkor talán olyan kormány alakulhat Magyarországon, ami a szociáldemokrata (vagy helyenként simán szocialista) hazugság felszámolását tűzi ki céljának.
