Nézem a söpredéket az index videóján. Beszűkült agyak, egybites emberek, nemzeti-szittya álerkölcsük hívására kivonulnak a színház elé, hogy elkergessék onnan – egyszerűen, de mégis sokatmondóan - „őket”. Demonstrálni az ellen, ami „más” (milyen gyűlölettel tudja kiejteni ezt a szót az ősz hajú úriember!) – „nemileg más, származásilag más” -, az ellen, ami „obszcén”, illetve védeni a „legmagasabb kultúra értékeit”. A szónok Novák Előd, aki zsidóviccekkel („minket Árpád hozott, nem Mózes”), és buziviccekkel („hogy úgy mondjam, melegednek” – érted, melegednek, melegek, hahaha) („a szerencse sem mer hátat fordítani” – melegnek hátad fordítani, érted, haha) szórakoztatja a hordát.
Az ilyen szintű szellemi sötétségre már nincs mentség. Ez az, amitől minden, minimális intellektuális igényességgel rendelkező ember elborzad. Pártállástól függetlenül - legyen valaki jobb- vagy baloldali, szocialista, konzervatív vagy liberális, kereszténydemokrata, harcos alterglob vagy megrögzött neolib – a vélemény erről ugyanaz. A mocsok az mocsok.
A 2002-2010 közötti ciklus egyik legkárosabb fejleménye pont az, hogy a fletóista chartások, a permanens rettegők kisajátították maguknak a szittya csőcselékkel való szembenállást. Annyiszor szólítottak fel elhatárolódásra, annyit rettegtek, annyiszor vizionáltak fasiszta jövőt, hogy mostanra a sumérhívő nacionalizmus elutasítása amolyan ballib sikk lett, az „antifasizmus”, „antirasszizmus” pedig a böszmeség-pártiság szinonimája, annak ellenére, hogy a szittyákkal az erősen megfogyatkozott ballib táboron kívüli túlnyomó társadalmi többség sem ért egyet.
A nyíltan homofób, idegengyűlölő, rasszista Jobbik elleni tüntetésnek ma Magyarországon olyan MSZP-SZDSZ utánérzete van. Ami szerintem kár.