:)))

kb. így mehetnek ezek a dolgok.

:D

Szar annak aki magából indul ki :DDD

Természetesen nem így történt.

Valójában:

Az éjszaka korán besettenkedett a prágai zsidó temető ódon sírkövei közé. Az őrök bezárták a kapukat, leültek a TV elé, közben már a magunkkal hozott knédlin járt az eszük, amit a mikróban fognak melegíteni vacsorára. Egyszer csak halk zörgetés hallatszott az őrszoba ablaka felől. A legfiatalabb őr kinézett: a sötétben hajlott hátú, kaftános alakokat látott. "Tűnés!" mondta a legközelebbi alak (héberül, de ennyit az őr is megértett). "Menjünk, megjöttek a gazdák!" mondta a fiatal őr társainak.

"Ó, mi az oka, Reb Dollarovics, hogy ilyen hamar elért minket ismét a hívó szó? Mi történt a világban, ami Izrael vezetőit sürgős tanácskozásra szólította?"

"A veszély, Reb Eurovics. Reb Bajnai hatalma megdőlt, a magyarok kézbe vették a sorsukat. Valamit tennünk kell."

"Ó, mit tehetnénk, Reb Dollarovics? Mióta Reb Madoff és Reb Lehmanovics nincsenek köztünk, eszközeink szűkösek."

"Azért vannak még barátaink. Reb Moody, Reb Fitch és Reb S&P várják parancsunkat. Jól leminősítjük őket, aztán visszasírják még Reb Fletót, aki ott Löw rabbi sírja mögött lapulva most is kalapáló szívvel, reménykedve figyeli beszélgetésünket."

Igen, van egyfajta felületesség abban, ahogyan a világ központjaiból látnak minket, ezt nem fogom tagadni.
Én is sokáig duzzogtam, ahogy egyoldalúan és sematikusan kezelik a régiót.
DE
Van abban valami, hogy valaki tényleg csak a számokat nézi, amikor dönt egy országról. (Még akkor is, ha azokat a számokat a helyi KSH hamisítja). Az objektivitás az egyetlen fegyver olyan baromarcúak ellen, mint nemzeti bullshit miniszterünk, matolcsi, aki alárendeli a valóságot a víziónak és ha diszkrepancia áll fenn, a valóság retteghet.

Nem mondom, hogy a számok mindig igazat mondanak. Már csak azért sem, mert olykor a rossz számokra vagyunk fixálódva.

Az viszont, hogy Hunhonban minden adat az "igen, de..." kategóriában van és folyton magyarázatra szorul, mint az el nem készült házi feladat, az sem tartható.

Nincs kedvünk versenyezni másokkal, de ha nem lett volna tiranon, nem itt lennénk.
Nem versenyképes a gazdaság, de a kommunizmus után mit várnak?
Nem tiszteljük a magántulajdont, de olyan sok van egyeseknek.
A véleményszabadság fontos dolog, de EZ már túl sok.
A jövőre tervezni fontos dolog, de a jelen még fontosabb.
Nagy a hiány, de az lőző kormány tehet róla.
Nem is várható innováció az állami hitelfelvételek nyomán, de...

Na szóval a felületesség is irritáló, de a túl sok kifogás és narratíva meg egy olyan mocsár, amiben szívesen fürdik a magyar. Vagy inkább mindegy lenne neki, hol fetreng, csak mások ne lennének sokkal jobbak.