Alapvetően hiszek a plurális médiában. Azt szeretném, hogy minden létező politikai vagy ideológiai csoportosulásnak legyen lehetősége gondolataikat megosztani, függetlenül attól, hogy azok intellektuálisan mennyire igényesek. Legyen szó harcos marxistákról, méregzöld ökokommunistákról, szittyahívő nemzeti-spirutualistákról, de akár hardcore nácikról is, nem gondolom, hogy a kormányzatnak meg kellene akadályozni, hogy hangot adjanak véleményüknek. Az idióta tanok elterjedést nem állami cenzúrabizottságok akadályozzák meg, hanem egyszerűen az, hogy az emberek túlnyomó többsége nem vevő ilyenekre. Az extrémizmus elleni leghatásosabb fegyver az általános érdektelenség.
És van a szólásszabadságnak még egy nagy előnye: iszonyatosan vicces irományokra lehet bukkani egészen elborult agyú szerzők tollából, amit ők halálosan komolyan gondolnak. Olyan ez, amikor a tudósok valami elképesztően furcsa halfajtára bukkantak az óceán fenekén: Úristen, ilyen is létezik?
Csak ajánlani tudom ezt a művet a magyar royalizmus táborától. Válaszul azokra a hangokra, miszerint Orbán Viktor diktatúrát tervez kiépíteni Magyarországon, az írás kifejti, hogy a probléma nem azzal van, hogy diktatúra épül, hanem azzal, hogy rossz fajta diktatúra: Orbán állítólag csak egy sima egypártrendszert épít, amikor pedig lehetne ez valódi hortysta diktatúra "a nemzet és az azt megtartó család és erkölcs védelmében". Leszögezi, hogy a cenzúrával alapvetően nincs gond, ha az "nemzeti (hovatovább: keresztényi), de ha az olyan független médiumokat, mint például a kurucinfó, megbírságolja egy "orbánbáb testület", az már nem kóser. Végezetül van még egy felszólítás "tisztogatásra" golyóval és kötéllel, amit a "fékezhetetlen harcosok" végeznének el (nem, ez nem az Al-Kaida magyar tagozata). Az utolsó bekezdés hangulatában a Bourbon-restaurációt idézi: "Rendet! Vissza az Apostoli Magyar Királyságot és halál az illegitim köztársaságra és annak csahos kutyáira!"
Kifejezetten szimpatikus számomra, amikor egy aspiráló diktátor nem ködösít, hanem kiáll a nép elé, hogy "Gyerekek, kiirtanám a fél (najó inkább kilenctized) országot a keresztény erkölcsök nevében, ki van velem?". Az olyan unalmas, amikor jólétről meg igazságosságról meg szabadságról meg egyenlőségről meg ingyen sörről van szó, aztán mégis diktatúra lesz a vége.
Az mondjuk fekete pontot érdemel, hogy a cikk nem ad választ minden royalista legfőbb kérdésére, hogy, tudniillik, ki legyen a király? Orbán sajna csak kormányzó lehet, a király nélküli királyság meg nemtom, olyan, mint az alkoholmentes sör. Nem az igazi.
Egy szó mint száz, csak így tovább, royalizmus. A magyar politikai állatkert egyik gyöngyszeme ti vagytok.