Saját pénzt vezet be Rábaköz: ősztől rábaközi tallérral is lehet fizetni egyes nyugat-magyarországi boltokban. Hasonló rendszer működik már egy ideje Sopronban, az ottani "valutát" kékfranknak hívják. A kezdeményezéstől a "tőke helyben tartását" és a "pénzforgalom felgyorsítását" várják. Nem hagyományos értelemben vett új pénznemről van szó, a gyakorlatban földrajzilag korlátozott felhasználhatóságú vásárlási utalványnak lehet tekinteni a helyi "pénzt". Forintért, egy az egyhez átváltási arányban lehet majd tallért vásárolni, a fedezet egy helyi takarékszövetkezetnél kerül elhelyezésre, 100%-os tartalékolás mellett.
Ökörség? Kétségtelenül, de a példa mégis hasznos lehet ahhoz, hogy rávilágítsunk egy, a köztudatba nagyon mélyen beágyazódott tévhitre: arra, hogy a protekcionizmus, a helyi termékek előnyben részesítése kedvező a helyi gazdaság számára.
Hogyan gondolkoztak a rábaközi tallér kiöltői? A Rábaközben él mintegy 70 000 ember. Ha ezek az emberek helyi vállalkozóknál költik el a keresetüket, a térségen belül marad a pénz. A helyi vállalkozók a bevételből a helyi lakosoknak fizetnek munkabért, akik utána szintén helyi termékeket vásárolnak, így bezárul a körforgás. A lakosoknak lesz munkájuk, el lesznek látva helyben termelt árucikkekkel és szolgáltatásokkal, felvirágzik a Rábaközi gazdaság. Ha azonban a helyiek máshol, mondjuk Veszprémben előállított javakra költik el a keresetüket, akkor a pénz "kimegy" Rábaközből, és Veszprémben hoz létre munkahelyeket. A legjobb tehát az lenne, ha egy nagy falat építenénk Rábaköz köré, benntartva a helyiek pénzét és kinntartva a máshol termelt árut.
Hasonlóan gondolkodnak nagyon sokan kicsit nagyobban. A "Magyar Termék" mozgalom célja például az, hogy rávegye a magyar fogyasztókat a védjeggyel ellátott termékek előnyben részesítésére. Ezzel a fogyasztó állítólag támogatja a "gazdaság és a hazai munkaerőpiac erősödését, valamit a magyar gyártók és szolgáltatók munkáját", ráadásul jól is jár, hiszen a "magyar termékekre költött pénz az országban marad". Nagyjából minden politikai erő egyetért abban, hogy a magyar gazdaság felemelkedésének útja az, ha magyar emberek más magyar emberek által előállított termékeket vásárolnak. A "nemzeti" táborban magától érthetődő, hogy külföldi termék rossz, hazai termék jó, az LMP a környezetvédelemmel kombinálja a dolgot, és még Gyurcsány Ferenc is megvette kétszer annyiért a magyar tejet a szlovák helyett. Egyszóval úgy tűnik, egy ideális világban egyszerűen betiltanánk az importot, akkor garantáltan mindenki magyar terméket vásárolna, és egyhamar eljönne a Kánaán. Kár, hogy az EU, a WTO meg egyéb gyanús nemzetközi szervezetek ezt nem engedik. Bizony, a globális pénzügyi hatalmak kezébe került kis hazánk.
Hol van a hiba a gondolatmenetben? Rábaköz példája esetében talán könnyebb elfogadni, hogy a bezárkózás, a nem helyben előállított termékek kizárása semmiképpen sem lehet előnyös Rábaköz számára. Magyarország Rábaközhöz hasonló térségek százaiból áll, és ha minden térség csak helyi termékeket lenne hajlandó vásárolni, akkor Magyarország egészében sokkal szegényebb lenne, mint egyébként. Egy kicsit "kizoomolva" ugyanez a helyzet Európa, sőt, a világ országaival is: ha mindenki a saját gazdaságát próbálja támogatni a többiek rovására, végül mindenki sokkal rosszabbul jár, mintha szabadon kereskednénk. Két azonos minőségű termék közül a drágábbat választani nem hazafias cselekedet, hanem egyszerűen ökörség.
