Olajfúrótornyokhoz hasonló platformokon a nyílt óceánon új államokat kíván létrehozni amerikai libertariánusok egy csoportja. A Seasteading Institute elképzelése szerint a létrejövő szabadállamokban a központi államhatalom csak minimálisan avatkozna be az emberek életébe, a liberális alapelveknek megfelelően mindenki élhetne az államtól háborítatlanul, amíg mások jogait tiszteletben tartja. A szabadállamok messzemenően garantálnák mind a gazdasági, mind a társadalmi szabadságjogokat állampolgáraik számára: az állam a lehető legkevésbé avatkozna bele az emberek gazdasági tevékenységébe és magánéletébe.

Őrültségnek hangzik? Sok szempontból az is. A Konzervatórium lesajnálóan ír róla - de nem a technikai, jogi vagy gazdasági megvalósíthatóságot vonja kétségbe, hanem ideológiai kifogásai vannak:

A hír legsúlyosabb mondata ugyanis ez: „Nem lennének érvényesek a máshol bevett törvények, szabályok és erkölcsök.” Számtalan példa van rá a történelemből, hogy ez a fajta „ami régi, el vele”-elv mennyire nem működött, és hogy szinte mindig a szabadság nevében vezették be, és rendre terrorral kombinált zsarnokság lett a vége.

Az ifjú konzervatívoknak úgy tűnik, fájna, ha valakik, valahol a "máshol bevett törvényektől, szabályoktól, erkölcsöktől" szabadon, saját elképzeléseik szerint élhetnének.

Az ötlet jelen pillanatban inkább csak egy gondolatkísérlet, de én nem gondolom, hogy feltétlenül megvalósíthatatlan lenne. Számos érvet fel lehet hozni amellett, hogy a fenti elveken alapuló szabadállam működőképes lehetne, ha sikerül túljutni a kezdeti nehézségeken: 

- Létezik több miniállam, ahol a minimalista gazdasági szabályzás komoly versenyelőnyt jelent. Luxembourg, Szingapúr, Hong Kong a világ leggazdagabb állami az egy főre jutó GDP-t tekintve, pedig semmilyen természeti erőforrással nem rendelkeznek: az alacsony adók és a minimális állami beavatkozást hirdető "laissez faire" gazdaságpolitika teszik őket ilyen gazdaggá. Társadalmi szempontból ezek azonban nem éppen liberális helyek: Szingapúrban például illegális a pornó és a homoszexualitás. Egy óceáni szabadállam Szingapúr gazdasági berendezkedését kombinálná mondjuk Hollandia társadalompolitikájával.

- A modern gazdaságban a legnagyobb hozzáadott értékkel bíró szolgáltatások előállításához elsősorban emberi tőke kell, technikai feltételként elég egy iroda és egy számítógép: ilyen például a szoftvertervezés, a pénzügyi szolgáltatások vagy az adótanácsadás. A szabadállam fő exportcikkei ezek a szolgáltatások lehetnének: ha a szabadelvű társadalmi környezet magasan képzett szakembereket vonz az államba, a vállalkozás gazdaságilag életképes lehet.

- A turizmus szintén számos gazdasági lehetőséget rejtene: még ha viszonylag kevesen költöznének ki állandó jelleggel az óceán közepére, pár hetet sokkal többen lennének hajlandóak ott tölteni. A szabadállam feltehetően különösen liberális drogtörvényekkel rendelkezne, a drogturizmus pedig bizonyítottan komoly bevételi forrás tud lenni.

- A Konzervatórium zsarnokságot vizionál, de ez abszurd: amíg az emberek szabad akaratukból költöznek a szabadállamba, és bármikor elhagyhatják azt, az állam kormányzatának elemi érdeke, hogy megfeleljen az elvárásaiknak - hiszen ha rossz a kormányzás, az állam egyhamar elnéptelenedne.

A Seasteading Institute eddig egymillió dollárt gyűjtött össze. Ez természetesen közel sem elég a projekt elkezdéséhez, szóval az első szabadállam nem a közeljövőben fog megjelenni, ha egyáltalán lesz ilyen - a Konzervatórium lesajnáló hangnemét azonban én nem érzem indokoltnak. Miért ne lehetne a gazdasági-társadalmi berendezkedés új formáival kísérletezni?