Általánosságban nem tartom jó ötletnek a katonai beavatkozásokat. Hiába a magasztos eszmék és az őszinte, jó szándékok, fegyverekkel nehéz egyszerre működőképes és úgy-ahogy demokratikus államot építeni egy diktatúrából. Kitűnő példa erre Afganisztán, ahol hiába volt minden adott egy "igazságos háborúhoz" - széleskörű nemzetközi felhatalmazás, és egy kellően gonosz, de elég gyenge ellenfél - a NATO-csapatoknak rá kellett jönniük, hogy a tálibok elűzésével még közel sem ért véget a küldetés - és most, 10 évvel, több tízezer halottal és ezermilliárd elköltött dollárral később sem világos, hogy mikor fog.

A fentiek ellenére a líbiai akció megítélése közel sem egyértelmű. A nyugati koalíció megszerezte az ENSZ BT beleegyezését, bírják az Arab Liga támogatását (bár ők elég sunyi módon mintha próbálnának visszatáncolni), és a líbiai felkelők is úgy tűnik, igénylik a katonai támogatást. A Cameron-Sarkozy páros előtt nem nagyon állt jobb lehetőség: ha tétlenül végignézik, amint a kadhafista erők halomra lövik Bengázi lakosságát, jó eséllyel ugyanazok mondanak rájuk kígyót-békát, akik most az intervenció ellen beszélnek. Ruandában és Boszniában nem avatkozott be a nyugat - meglett az eredménye. Szomáliában, Afganisztánban és Irakban beavatkozott - annak is.

Rögtön hallani persze a szokásos hangokat, hogy a beavatkozást a líbiai olajkincs megszerzése motiválja, hiszen Bahreinben, Jemenben, Elefántcsontparton, Sri Lankán meg még ki tudja hol is beavatkozhatnának, mégse teszik - mert ott nincs olaj!

Ez nevetséges érv. Az olajat legegyszerűbb úgy biztosítani, ha az ember megvásárolja azt egy baráti diktátortól, aki boldogan kiárusítja országa természeti erőforrásait némi offshore vagyonért cserébe. Viszonylag demokratikus országokkal sokkal nehezebb tárgyalni. Európa országai közül Olaszországnak fűződnek komolyabb érdekei a líbiai olajkitermeléshez, talán nem meglepő, hogy az olaszok nem különösebben lelkesek az akcióval kapcsolatban. Ha Európa valóban csak az olajellátását akarná biztosítani, sokkal értelmesebb lenne a másik oldalon, Kadhafi mellett beavatkozni.

Túl gyorsan változik a helyzet ahhoz, hogy bárki konkrétabb jóslatokba merjen bocsátkozni. Van arra esély, hogy happy enddel végződjön a történet - a légicsapások meggyőzhetik Kadhafi zsoldosait, hogy inkább máshol keressenek munkát, a kadhafitlanított Líbia pedig elindulhatna a demokratizálódás útján -, de az is elképzelhető, hogy az ország de facto kettészakad, és inkább egy Szomália-szerű failed state jön létre. A beavatkozás nem gondolom, hogy ronthatna a helyzeten, de jó eséllyel nem is javít rajta sokat - és ekkor pedig kár pazarolni a darabonként 100 millió forintos tomahawkokat.