Hazánk világrekordot állít be januártól! Eddig holtversenyben másodikok vagyunk Dániával és Svédországgal Izland mögött, de jövőre az összes skandinávot magunk mögé utasítva átvesszük a vezetést - Magyarországon lesz a világon legmagasabb az ÁFA-kulcs: 27%... és ez a már összesen 52%-os adóteherrel sújtott nettó béredből történő fogyasztást terheli.
A Fidesz-kormány az ígéretek ellenére képtelen volt az adók csökkentésére. Hiába csökken az SZJA, ha az így kieső bevételeket más adók emelésével pótolják. A magyar növekedést megfojtó adóterhet csak a kiadási oldal tartós és jelentős megvágásával lehetne csökkenteni, de ez mindig fájdalmas és népszerűtlen lépés - nem kevés bátorság kellene ahhoz, hogy ezt egy kormány meglépje.
Az elkeserítő az, hogy én azt reméltem, a Fideszben megvan az az eltökéltség, ami a magyarországi adóterhelés enyhítéséhez szükséges. Az Orbán-kormányról sok rosszat el lehet mondani, de azt nem, hogy gyávák lennének. Sokszor inkább vakmerőek: a bankrendszert, a hitelezést és vele együtt a gazdasági növekedést jó eséllyel kivégző előtörlesztési javaslatot például pár nap alatt sikerült kitalálni, megtárgyalni és bejelenteni. A miniszterelnök sincs éppen híján a harciasságnak: kirúgja ő az IMF-et és beszól az EU-nak, hiszen az "államadósság elleni háborúban" minden eszköz megengedett. Kissé talán túlzott az önbizalom egy olyan ország vezetőjétől, amit kevesebb mint 3 éve az államcsőd széléről rántottak vissza, de reménykedtem benne, hogy legalább részben jól hasznosul: a Fidesz a költségvetési hiány ellen folytatott harc jegyében érdemi és régóta esedékes költségcsökkentő reformokat hozhatott volna a pénznyelőként működő állami vállalatok átalakításával, az egészségügy, a felsőoktatás, a közigazgatás újragondolásával. A Fidesznek kétharmaddal minden lehetősége megvolt arra, hogy valódi költségcsökkenést érjenek el ezeken a területeken.
Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy kétharmados felhatalmazás ide vagy oda, a Fidesz ugyanúgy képtelen az ideiglenesen népszerűtlen reformok felvállalására, amint elődei. Ugyanaz történik megint: hiába jelent be a kormány hangzatos kiadáscsökkentéseket, ahogy a részletek nyilvánossá válnak, a tiltakozás hatására egyre felpuhulnak az intézkedések, a kiadások csak nem csökkenek. Év közben pedig a költségvetési terv és a valóság közötti egyre nyíló szakadékot látva a kormány rögtönözni kezd, és minden hosszútávú elképzelés áldozatul esik a jövő évi lyukak betömködésére irányuló kétségbeesett kapkodásnak. Így jutottunk el oda, hogy a korábban még a belső fogyasztás felpörgetését hirdető Matolcsy most a fogyasztást terhelő adókat emeli...
